Berry: *szomorúan néz Tamarah-ra* Miért nem hagytad, hogy velünk legyen?

Harp: Már elmondtam, nem akarom, hogy hamar meghaljatok, ráadásul mi haverok lettünk, örülj neki. *mosoly*

Berry: De miért hiszed, hogy ez egy horrorfilm?

Harp: Á, nem hiszem. *mosoly* Még nem az. *ördögien*

Nick: Oké, Harp, Berry és Any, akkor ti lesztek a rejtekhelykereső csapat. *oda dob egy térképet* Robert és a három lány pedig a bombák kiásása lesz a feladata, itt vagy négy ásó és egy tablet. *oda dobja nekik* Sok sikert, 55 percetek van már csak, én meg… majd a levegőből szurkolok nektek Séf Christinával, pá-pá! *integet, felszáll*

Berry: De akkor is, hogy tehet ilyet velünk Nick? *idegesen* Meg aki ezt tette, az sem lehet komplett…

Any: Na, nyugi Berry, a mesékben mindig jóra fordul minden, biztos itt is ez lesz a helyzet, örülök, hogy egy csapatban vagyunk, mert tudod… *lehalkítja a hangját* Harp elég furcsa, mint akinek nincs kint a négy kereke. Tudod, vannak ilyenek. *legyint, csavargatja a haját*

Berry: Jó, hogy ezt te mondod. *forgatja a szemét, mosoly*

Harp: Elég ebből, induljunk! *elindulnak*

Eleanor: Ez olyan furcsa… *gyanúsan*

Daniella: Az, hogy valószínűleg meg fogunk halni és PONT veled fogom itt végezni? Na igen, ez tényleg furcsa…

Eleanor: Nem, bár én sem VELED akarok itt meghalni, de az a furcsa, hogy Harp ma még nem nyaggatott az ölelése miatt, mintha levegőbe venne…

Daniella: Ez neked a furcsa?! *idegesen* Talán rájött, hogy nem vagy olyan vonzó, mint hiszed. *mosoly* Igaz Robert?

Robert: Őő… talán…

Robert a WC-n: Talán nem kellett volna egyszerre mindkettőt magamba bolondítanom… áh, nem igaz, tépjék csak szét egymást miattam. *gonosz mosoly*

Eleanor: Hogy adhatsz neki igazat? *idegesen* Te az én pa… *khm* mármint én jobban szeretlek.

Tamarah: Most hagyjuk ezt, inkább próbáljuk meg túl élni ezt az éjszakát. *bunkón, megnézi a tabletet* Öt helyen van elásva bomba, az egyik az étkező alatt, a másik a fiúk, a harmadik a lányok kunyhójánál, a negyedik Nick villájánál, az ötödik pedig a kísértet fánál. Váljunk szét mi is két csapatra, mert Nick villája és a kísértet fa az erdőben van, míg a másik három hely itt van az orrunk előtt.

Eleanor és Daniella: Én Robert-el megyek. Mi? Nem, én megyek vele. *idegesen*

Robert: Nyugi csajok, hárman lehetünk együtt, Tamarah, te pedig viheted a tabletet és keresd meg egyedül a két helyet. *kacsint*

Tamarah: Remek, kösz. *bunkón, elindul az egyik ásóval*

Robert: Remek, akkor indulhatunk szépségeim? *kacsint*

Eleanor és Daniella: Persze. *csillogó szemekkel*

Robert: Jól van, akkor jó ásást, úgy sem fogunk szerintem meghalni, ez csak kamu duma, én megyek zuhanyozni, majd jövök vissza. *elmegy*

Eleanor: Ez most komolyan…

Daniella: … itt hagyott EZZEL?! *idegesen néznek egymásra* Oké én megkeresem a lányok kunyhójánál.

Eleanor: Nem, oda én megyek! *idegesen*

Daniella: Ne ellenkezz, én legalább nem féltem a körmeimet az ásás miatt, hercegnőcske. *bunkón, elmegy az ásóval*

Eleanor: Ez nem is igaz. *idegesen* Jaj, műkörmöcskéim, úgy sajnálom, de nem akarok meghalni, ezért dolgoznom kell. *egyesével megpuszilja őket*

Valahol az erdőben.

Any: Jaj, fáj már a lábam ettől a sok sétától a magassarkúmban és olyan hideg van. *reszket*

Harp: Nyughass már Any, szétmegy tőled a fejem. *idegesen, elérnek egy tóhoz* Oké, itt vagyunk, a térkép szerint be kell ugranunk a vízbe, ott meglátjuk a bejáratot.

Berry: Na nem, lehet, hogy az életem múlik rajta, de nem fogom a kalapomat vizessé tenni. *idegesen*

Harp: *idegesen néz, leveszi a fejéről a kalapot, elhajítja* Haladjunk már, essünk ezen a próbán minél hamarabb túl. *beugrik a vízbe*

Any: Csak szerintem furcsa?

Berry: Ő mindig ilyen…

Any: Mi? Nem a pattanásos srác, hanem mintha az egyik könyököm nagyobb lenne, mint a másik. *gyanúsan*

Berry: *fogja a fejét* Na menjünk. *beugrik a vízbe*

Any: *beleér a vízbe az ujja* Ez víz jéghideg. *brr, Harp berántja a vízbe*

Harp: *mutat egy aknafedélre, próbálja kinyitni*

Berry: *oda úszik, együtt próbálják kinyitni*

Any: *aggódva néz rájuk, meglát egy cápát feléjük úszni, ijedten néz, megböki Berry-t és Harp-ot*

Berry: *idegesen oda úszik, ráüt egy nagyot a cápa orrára*

Any: *oké jelet mutat*

Berry: *mosoly, látja, hogy a cápa még mérgesebben néz rá, visszaúszik az aknafedélhez, megrántja és nagy nehezen kinyílik, majd mindhárman beúsznak*

Any: Juhú, ez sikerült, jók voltatok, csapj bele! *mosoly, feltartja a kezét*

Harp: *unottan néz rá, feláll* Oké, a térkép szerint most át kell jutnunk a lézerek közt.

Any: *furán néz, oda megy a lézerekhez, kinyújtja a nyelvét*

Berry: *visszarántja* Te meg mit csinálsz? Meg akartad tudni, hogy milyen ízű, vagy mi? *furán néz*

Any: *lelkesen bólint*

Harp: Jól van, akkor csak… *hirtelen elsötétül minden* Ez mi volt? *ijedten*

Any: *hangosan sikít*

Harp: Any, maradj már csöndben, mert… ÁÁ, SEGÍTSÉG! *fuldokló hangot ad ki* Valami maszkos fickó itt… *minden elnémul, majd mikor a lámpák visszakapcsolódnak, Harp már nincs sehol*

Any: Meg… meghalt. *elájul*

Berry: Oké, itt még lesznek problémáink. *ijedten*

Eközben, valahol az erdőben.

Tamarah: *letörli az izzadt homlokát* Végre meg vagy. *széttöri a bombát* Oké, egy kipipálva, a fában élő szörnnyel együtt.

Szörny: *össze van verve, szomorúan néz, elsétál*

Tamarah: Akkor már csak Nick villáját kell megtalálnom és az ott lévő bombát. *elindul, de közben hangokat hall* Ez mi volt? *ledermed, még jobban zörögnek a bokrok, felemel egy korhadt botot, beleugrik a bokorba* Most meg vagy, te álnok! *idegesen, hozzá vágja Séf Christina fejéhez a korhadt botot*

Séf Christina: Te meg mi a…? *idegesen*

Tamarah: Ön az? *lemászik róla* Azt hittem, hogy más, de maga miatt oda a tablet, véletlenül elejtettem. *idegesen* Mit keres itt?

Séf Christina: Nick kidobott a helikopterből, hogy gyűjtsem neki be a legértékesebb holmiijait. *bunkón* De ha már itt vagyok, segítek, mert egyedül elég bénák vagytok szerintem, megmutatom, hogy hol van Nick villája. *elindulnak*

A rejtekhelyen.

Berry: *az ájult Any-t, átcsúsztatja a lézerek közt, majd ő is átkúszik alattuk* Hú, ez sikerült. *megkönnyebbülten* Jól vagy Any?

Any: *felébred* Hú, túljutottunk a lézereken? *csodálkozik* Ez baró, köszi, de hol van a pattanásos fiú, Harp?

Berry: Nem tudom, de szerintem ugyanaz rabolta el, aki elhelyezte a bombákat. *feláll* Na gyere, keressük meg a jelszóval lezárt részt és *hirtelen hangokat hall* Várj itt, megnézem mi ez. *elszalad* Hűha. *ránéz az előtte lévő cápákkal teli medencére* Mit keres egy ilyen Nick rejtekhelyén? Inkább visszamegyek. *elindul, de lezárul előtte a fal* Elválasztottak Any-től, ez nem igaz. *idegesen*

Any: *dúdolva reszeli a körmét, hirtelen egy robot macska megböki* Juj, egy pici cica, hát szia. *mosoly*

A macska hirtelen lézert lő Any felé, mire Any sikítva elkezd futni egy hirtelen kinyitott folyosó felé, utána pedig lezárul mögötte a fal.

---

Nick villája előtt.

Tamarah: És… ez is kész. *kihúzza a bomba vezetékeit, megszűnik a pityegés* Huh, köszönöm, hogy elhozott idáig, talán ön nem olyan gonosz. *mosoly*

Séf Christina: Csak nehogy elkezd híresztelni, Nick holmiijai is meg vannak, most már csak.. *hirtelen megbotlik egy kőben, hátrazuhan bele egy gödörbe*

Tamarah: Jól van? *aggódva, bele néz a gödörbe* Ez nagyon mély… hmm, ott van egy másik, talán utána megyek… vagy nem. *mosoly, hirtelen sikítást hall* Ez Any? *aggódva, beleugrik a gödörbe*

A táborban.

Eleanor: *tiszta sár és föld* Meg… meg van. *kirántja a kiásott gödörből a bombát, kihúzza a vezetékeit, őrülten elkezdi taposni*

Daniella: Remélem nem bolondultál meg teljesen. *nevet*

Eleanor: Nem vagyok őrült, csak már annyira elegem van már ebből a szigetből és belőletek is. *idegesen sóhajt* Amúgy szerinted nem zuhanyozik Robert túl ideig? Talán megyek és ránézek, hogy jól van-e. *elpirul*

Daniella: Nem, te szépen kiásod a fiúknál lévő bombát, már csak az maradt, majd én megyek. *mosoly*

Eleanor: Miiii? Nézz már rá a körmeimre, ezeknek annyi, neked meg mindegy, hogy bepiszkítod magad-e, vagy sem…

Daniella: *hozzá vágja a lapátot* Oké, én sem nézem meg Rob-ot, inkább megyek befalni egy szendvicset, amíg te szenvedsz. *nevet*

Eleanor: Csak ÉN hívhatom őt Rob-nak. *idegesen* Egyébként is, éjszaka akarsz enni? Hát te tudod, nem vagy még elég kövér? *nevet*

Daniella: Kár hogy már nincs mit hozzád vágnom. *bunkón, bemegy az étkezőbe, oda megy a hűtőhöz* Ideje megvalósítani minden szendvicsimádó álmát. *nevet*

Az egyik zuhanyzófülkében.

Robert: Én vagyok a király, Robert az ász, dalolj velem te kis madáááár! *irtó hamisan énekel, hirtelen kopogtatást hall* Húzzatok innen lányok és inkább menjetek bombára vadászni, nem hiszem el, hogy ez a sok hígagyú, hogy tud elhinni ilyeneket, még hogy valaki meg akar minket ölni, ugyan már. *kijön a zuhanyzóból egy szál törülközőben, megint kopogtatást hall* Nagyon vicces, majd a végén azzal jöttök, hogy a hitetlenek is hamar meghalnak, mi? Horror mániás barmok. *nevet, megfordul, egy talpig feketébe öltözött álarcos áll előtte* Oké, talán elhiszem, de ez csak próba. *bunkón*

Álarcos: *elővesz a nadrágja zsebéből egy nagy henteskést*

Robert: Azt hiszed, hogy ennek most be fogok dőlni? *az álarcos bólogat* Ugyan már, a szépfiúk sosem halnak meg az elsők között… vagy igen? *az álarcos bólogat* Akkor… ideje menekülni. *ijedten hozzá vág az álarcoshoz egy szappant, elkezd szaladni*

Álarcos: *idegesen fogja a fejét*

Robert: *megcsúszik egy vizes tócsán* Áú, a bokám! *idegesen, nagy nehezen feláll, próbálja kinyitni az ajtót* Be van zárva, az istenit. *idegesen, megfordul, előtte áll az álarcos a késsel és egy nagy zsákkal, elkezd hangosan ordítani, elsötétül a kép*

Eleanor: Ez meg mi volt? *ijedten* Legalább már ki van ásva a bomba, ezt neked Daniella. *nevet, oda megy a mosdóhoz, megigazítja a ruháját* Remélem tetszeni fogok Robert-nek, még így mocskosan is. *mosoly, benyit, rengeteg vért lát a padlón, elkezd hangosan sikítani* Megölték a szerelmemet! *ijedten, sír* Nem! Túl fogom élni, én nem fogok meghalni. *ijedten, elkezd szaladni az étkező felé, próbálja kinyitni az ajtót* Mi…? Ez be van zárva! *hangosan dörömböl* Daniella, nyisd ki, te hájas nőszemély, meg fog ölni! *ijedten*

Daniella: *kinéz a hűtőből, vállat von* Ez a bige evés közben is zaklat, legalább ezt az egy örömet ne vegye már el. *idegesen, rá nyom egy kis ketchapot a szendvicsre* Remek, tökéletes, már csak a sajt kell. *mosoly, újra elkezd kutatni a hűtőben, hirtelen valaki meglöki és próbálja utána becsukni a hűtőt*

Álarcos: Túl dagadt vagy, nem férsz be…

Daniella: Hallottam ám. *idegesen, hátulról megrúgja az álarcost, kiszabadul a hűtőből, idegesen becsukja maga mögött* Szóval te vagy az, aki meg akar minket ölni, Eleanor mégsem teljesen őrült. *megropogtatja a nyakát* Na lássuk, hogy mit tudsz.

Álarcos: *elővesz egy láncfűrészt*

Daniella: Ez a maximumod? *furán néz* Hát jó… *felemeli a hűtőt, rádobja az álarcosra*

Álarcos: *kitér előle, hozzá vág Daniellához egy széket*

Daniella: *eltalálja a hasát* Te kis.. *idegesen, ráugrik az álarcosra, meg akarja ütni, de a levegőben elkapja az öklét* Hogy lehetsz erre képes, te… *az álarcos ledobja magáról, Daniella gyorsan feláll, ráborítja az asztalt*

Álarcos: *eltalálja őt, elájul*

Daniella: Úgy kell neked. *kacsint, elszalad az ajtó felé* Ez be van zárva. *idegesen* Eleanor, itt vagy? Nyisd ki, de nyomban!

Eleanor: Próbálom, de nem megy. *idegesen, benéz az üvegen* Vigyázz, ott van mögötted!

Daniella: Mi…? *megfordul, az álarcos ráhúz egy zsákot*

Álarcos: *meglátja Eleanor-t, megfog egy széket, hozzá vágja az ablakhoz, amitől az kitörik és kiugrik rajta, a láncfűrészt Eleanor felé tartja*

Eleanor: *ijedten nyel egyet, hozzá vágja a lapátot, elszalad a fiúk kunyhójába, bezárja mögötte az ajtót* Itt fogok megdögleni… *ijedten*

A rejtekhelyen.

Any: *ijedten sétál, hirtelen ordítást hall* Mi ez a hang? *furán néz, Séf Christina ráesik* Á, üdv konyhás néni, végre valaki. *mosoly, megöleli* Ön mit keres itt?

Séf Christina: *undorodva néz rá, fel áll* Az nem lényeges, jöttem segíteni, vagy mi…Hol van Berry és Harp?

Any: Harp eltűnt, szóval lehet megölték. *ijedten* Berry pedig meghallott valamit és elment kideríteni, hogy mi volt az. Bár… azóta már vagy 10 perc is eltelt.

Séf Christina: Értem és arra nem gondoltál azzal a parányi kis agyacskáddal, hogy Berry-t is megölték, és ha nem jöttem volna ide, akkor te lettél volna a következő?

Any: *ledöbben* Jézusom… na ne, ez durva. *nevet*

Séf Christina: *a homlokára csap* Mindegy, keressük meg Tamarah-t és Berry-t, hátha még jól vannak… *meglátják a lézeres macskát* Ez remek. *idegesen, elkezdenek futni, a macska üldözi őket*

A fiúk kunyhójában.

Eleanor: Talán elment, hisz ezért van ilyen nagy csend, igaz? *erőltetett mosoly, hirtelen nagy dörömbölést hall, az álarcos próbálja kinyitni az ajtót* Ide nem jössz be. *idegesen, egy pár táskát rak az ajtó elé torlaszként* Jó ég, minek kellett ide jelentkeznem, nem volt elég a modellség és a blogom. *a homlokára csap, észrevesz egy levelet Harp ágyán* Hát ez meg…? *oda néz, meglátja őket* De hisz ugyanaz a kézírás. *ledöbben* És… *kinyitja a fiókot* Itt van a kés is, amivel bedobták a levelet az ablakon. *megnézi a levelet* De hisz ez egy… javítóintézetes adatlap? *ledöbben, az álarcos berúgja az ajtót*

Álarcos: *közelebb lép*

Eleanor: Nem tudom, hogy mit akarsz te… *idegesen hozzá vág egy párnát, majd egy bőröndöt is, de az álarcos mindet kikerüli* A fenébe. *idegesen, meglátja az ablakot, próbál kimászni rajta, de beszorul* A… a fenekem túl nagy. *idegesen, hallja, hogy Daniella nevet az álarcosnál lévő zsákból* Ne röhögj, nagyhátsó! *idegesen, próbál kiszabadulni, de a gyilkos visszarántja, Eleanor nagyot sikít*

A rejtekhelyen.

Berry: *ijedten néz a cápákra, hirtelen sikítást hall, majd Tamarah pont a karjaiba esik* Szia Tam. *nevet* Hogy kerültél ide?

Tamarah: Pont elkaptál, köszi. *elpirul* Hatástalanítottam két bombát az erdőben, de aztán meghallottam Any sikítását, úgyhogy először Séf Christina, majd én ugrottam bele egy gödörbe, de ahogy látom nem egy helyre érkeztünk… és Nick hazudott, több bejárat is van, ki hitte volna. *forgatja a szemét*

Berry: *leteszi Tamarah-t* Remélem, hogy jól van Any, szétszakadtunk egymástól, miután Harp eltűnt…

Tamarah: Harp eltűnt? *ledöbben* Várjunk, miért érdekel ennyire Any sorsa?

Berry: Csak jóban vagyunk Tam, ne gondolj semmire. *forgatja a szemét* Most arra kéne koncentrálnunk, hogy jussunk tovább, mert visszafelé nem mehetünk a fal miatt. *mutatja*

Tamarah: Jó, igazad, sajnálom. *sóhajt, látja a cápákat* Itt nem tudunk átúszni, de a tó mögött látok valamit a folyosón, szóval feltétlenül el kell jutnunk oda. *gondolkodik, felnéz a fölötte lévő csövekre, meglát egy kötelet a mellettük lévő szemétkupac között* Van egy tervem. *mosoly*

---

Séf Christina: *kikerülnek pár tűzsugarat, majd átugranak egy lézeren* Huh, ezt megúsztuk és a macskát is leráztuk. *nevet, hirtelen lezárul mögöttük egy ajtó* Már megint?!

Álarcos: *megjelenik a másik irányból, egy altatólövedékkel lelövi Séf Christinát, amitől elalszik* Te jössz. *rengeteg altatólövedéket lő Any felé*

Any: *mindet kikerüli* Bocsi álarcos bácsi, de remek táncos vagyok. *pózol* Na gyilkos bácsi, engem nem kapsz el. *idegesen* Ki bérelt fel? Brendus? Ki akarsz gúnyolni, amiért szerintem egy boltkóros naplója egy horrorfilm? De hát az!

Álarcos: *elővesz egy kést*

Any: Jól van, így akarsz játszani? *ledöbben* Akkor vegyük végig. Te vagy az őrült gyilkos? *az álarcos bólint* Lehet én az ártatlan és gyámoltalan lány? *mosoly, az álarcos megragadja a karját* Ó, most kéne az életemért könyörögnöm? *gúnyosan, az álarcos bólint* Oké. *khm* Jaj, kérlek gyilkos bácsi, ne ölj meg. *színpadiasan*

Álarcos: *Any arcához viszi a kést*

Any: Jaj és most kéne félnem, igaz? Jaj, annyira félek. *színpadiasan* Most pedig gondolom az a jelenet jön, mikor ön elkezd engem üldözni, én pedig el menekülök, ugye? *mosoly*

Álarcos: Hát igen…

Any: Oké. *lelkesen, elkezd körbe-körbe futkosni* Már szaladok is, szaladok! *szalad* Segítség, kérem, segítsen valaki! *színpadiasan, az álarcos fogja a fejét* Nem tetszik üldözni? Ejnye, ez szabályszegés! Most jön az a jelenet, mikor váratlanul elesek. *úgy tesz, mintha elesne* Parancsoljon rém gyilkos úr, most már tényleg öné a terep és én pánikra kész vagyok. *mosoly, az álarcos közelebb lép* Jaj, úristen, ne… *az álarcos ráhúz egy zsákot* Remek előadás volt, remélem, kapok érte egy Oscar díjat. *csillogó szemek* De akkor is Brendus, elrontottad a csúcspontot...

Álarcos: *többször is a homlokára csap*

Eközben Tamarah és Berry egy kötél segítségével átugranak a tavon.

Berry: Ezt összehoztuk, nagyon ügyes vagy. *megcsókolja Tamarah-t*

Tamarah: Köszi. *elpirul* Na, itt lehet a vezérlő, ahol le lehet állítani a bombákat, már csak 5 percünk van, de kell a jelszó… vajon, mi lehet? *gondolkodik* Nick-et ismerve, bármi…

Berry: Mondjuk, próbáld azt, hogy anyuci. *nevet, hirtelen megjelenik a folyosó végén az álarcos*

Tamarah: Egy pillanat. *beüti a kódot, kinyílik az ajtó* Jé, tényleg anyuci volt a kód, ki hitte volna. *nevet, belép* Ez meg mi a csuda…? *az álarcos belöki őt az ajtó*

Álarcos: *leüti Berry-t, megkötözi, majd belép és bezárja maga mögött az ajtót* Helló, Tamarah. *Berry-t oda ülteti a többiek mellé*

Tamarah: Szóval itt valaki tényleg a vesztünket kívánja. De ki maga? És miért tette ezt az egészet? *idegesen* Mindenki itt van megkötözve… Pucér Robert, Daniella, Eleanor, Any, Séf Christina, Berry és még… Felina és Mr. Whiskers is. *furán néz*

Felina: Örülj annak, hogy nem te vagy itt megkötözve…

Daniella: Tamarah vigyázz, ez csapda! *idegesen, próbál kiszabadulni*

Tamarah: *végig néz mindenkit* Itt van mindenki… kivéve…

Harp: *leveszi a fejéről az álarcot* Úgy bizony, naiv leányzó. Én voltam az, aki feltörte a kódot, elloptam a bombákat, elástam őket és meg akartam semmisíteni az egész szigetet veletek együtt. *idegesen* Valamint én öltöztem be ennek az álarcosnak is és igen, én raboltam el mindenkit. *gonosz mosoly*

Tamarah: De miért? *ledöbben* Sosem voltál gonosz senkivel, miért lettél hirtelen az?

Harp: Hogy miért? Hogy miért?! Van még pofád ilyet kérdezni, miután szégyenletesen kihajítottak ebből a játékból? *idegesen* Ők… ők a hibásak mindenért. *idegesen mutat Eleanor-ra és Robert-re*

Robert: Te megőrültél, mégis mit tettünk ellened? *idegesen*

Eleanor: Szóval sosem voltál a legnagyobb rajongóm? *ledöbben* Akkor azok a papírok és a fenyegetések… valódiak?

Harp: Igen. *gonosz mosoly* A papírok a show előttről valóak, sokáig javítóintézetben voltam, mert sok tárgyat megrongáltam és bolondnak nyilvánítottak a saját szüleim, de *hisztérikus nevetés* sokkal okosabb vagyok, mint amilyennek látszok és sikerült elérnem, hogy azt higgyék rólam, hogy minden rendben van velem és kiengedtek onnan. Aztán jött ez a műsor, szükségem volt az 1 millió dollárra, az ügyvédem miatt főleg, hogy többet ne mehessek oda vissza. Már a műsor előtt kiterveltem azt a taktikát, hogy nem fogok bajt keverni, hogy ti iktassátok ki egymást. De mikor megláttalak, hogy mennyit veszekedtél Daniellával és Felinával… Tudtam, hogy téged könnyű lesz kihasználni, ezért elhitettem veled, hogy szerelmes vagyok beléd és a tudtod nélkül akartalak kihasználni, nem pedig fordítva. *nevet* Aztán mikor megmentettél…

Eleanor: *ledöbben* Akkor váratlanul belém szerettél és megőrültél?

Harp: *furán néz, röhög* Sosem szerettelek egy percig sem, ne legyél ilyen beképzelt, nem bukom a hozzád hasonlóakra, szerintem nagyon ronda vagy, az csak végig taktika volt, hogy legyen egy szövetségesem.

Daniella: Akármennyire is mérges vagyok, amiért elraboltál, ez azért vicces volt. *nevet*

Harp: Viszont elkezdtelek tisztelni és barátként tekinteni rád mikor megmentettél. Jól haladtam, mindenki bevett mindent, de aztán jött Robert és mindent tönkre tett. *idegesen* Miattad napokig egy tolószékben kellett ülnöm, kidobtak a játékból és Eleanor miatt, eltapostak a rajongói, úgyhogy ezután már csak egy célt vezérelt: Visszajutni a játékba, mocskos módon megnyerni az 1 millió dollárt, ami engem illet és bosszút állni ezen a kettőn. *őrült kacaj*

Eleanor: Hű, te totál bekattantál… Miért akartál rajtam bosszút állni? És miért voltak azok a névtelen fenyegetések? *idegesen*

Harp: Egyszerű. Visszanéztem az adásokat és láttam, hogy csak kihasználtál és utána nem is hiányoztam, pedig te lettél volna az első barátom. *szomorúan* De mint kiderült te egy olcsó kis *sípolás* vagy, gyűlölöm, ha kihasználnak, a javítóintézetben történtekre emlékeztet, ott is ilyenekkel voltam körül véve és rögtön rámásztál az első leendő alkalommal Robert-re, na ezt az árulást nem bocsáthattam meg. Megbundáztam az utórengés szavazatait, így jutottam vissza és kezdtelek apránként tönkre tenni téged Eleanor, mindened elvettem tőled, ahogy te és Robert is tettétek ezt velem. *idegesen* Robert-et is fenyegettem, de ő minden levelet elolvasás nélkül kidobott, ezért lettem az ő szövetségese is, hogy majd én magam ejtsem ki, de végül jött ez a mesteri terv...

Robert: Engem nem érdekelnek a fenyegetések, ez van. *legyint* De ehhez miért kellett beöltöznöd álarcosnak és elrabolni minket? És egyáltalán hogy sikerült? *idegesen*

Harp: Hogy hogyan? Ti idióták, mind alábecsültetek engem, sokkal okosabb vagy, mint amilyennek látszom. *gonosz mosoly* Remekül értek a taktikázáshoz, a számítógépekhez, a bombákhoz... Eredetileg a döntőbe akartam bejutni, de egyre jobban rezgett a léc alattam, mert bennetek nem érdekelt a bent maradási sorsom, csak magatokra koncentráltatok, ezért jött a mesteri terv, hogy felrobbantom a szigetet, láttam, mikor a megmaradt bombákat a 15. részből elcipelik valaha, követtem őket és ráleltem erre a helyre. Mocskos módon, de igen, eldöntöttem, hogy megszerzem az 1 milliót, nem fogok tovább várni, ezért raboltalak el titeket egyesével, egyikkőtöknek sem hiányoztam, megérdemeltétek. *idegesen* Szerencsére mindenki bevette, hogy itt egy őrült horror gyilkos garázdálkodik, szereztem még fegyvereket és művért is. *kacsint*

Felina: És… ehhez miért kellett engem is elrabolni? Eleresztesz? *csillogó szemek*

Mr. Whiskers: *elkezdi a kötelet szétszakítani a karmaival*

Harp: Dehogy foglak, láttam, hogy visszaosontál a szigetre, mindig is utáltalak a kis dögöddel együtt, ti is itt fogtok meghalni. *nevet* Nagy hiba volt alábecsülni engem és Robert, hidd el, nem csak őrülten okos vagy, de nem vagyok olyan gyenge is, az is csak taktika volt. *kacsint*

Berry: És ehhez miért kellett velem és Any-vel társulnod? És most mi a terved? Nem tudsz tenni semmit, Nick elment…

Harp: Azért, mert ti ketten vagytok itt a legidiótábbak, tudtam, hogy veletek nem lesz feltűnő, ha eltűnök. *gonosz mosoly, Any és Berry csúnyán néz rá* Kellettetek, a többieket addig leakartam vadászni, közben egy laptoppal hátráltattalak titeket és küldtem rátok mindenfélét, de arra nem számítottam, hogy Tamarah és Séf Christina is eljutnak a rejtekhelyhez, ezért sietnem kellett. Ó, dehogynem. *bekapcsolja a képernyőt* Helló Nick. *gonosz mosoly* Add szépen ide az 1 millió dollárt, különben megsemmisítem a szigetet és hagyom, hogy felrobbanjatok. *ördögi kacaj*

Nick: Harp, te megbolondultál?! A többiek már hatástalanították a bombákat, nincs esélyed, és nem adom oda az 1 millió dollárt. *idegesen* Séf Christina, csináljon már valamit. *ránéz a horkoló Séf Christinára*

Harp: Ő most egy kicsit aludni fog, ja és igen, ennek is bedőltelek. *megnyom egy gombot a számítógépen* Ezúttal 10 bombát ástam el szerte a szigeten, amiket eddig nem kapcsoltam be, ezeket még korábban ástam el, azaz 5 csak csali volt. 1 perc múlva felrobban a sziget, ha nem adod oda az 1 millió dollárt, én pedig elmenekülök a mentő kabinnal, de előbb… Titeket megöllek. *idegesen néz Robert-re és Eleanor-ra* Mi a…?

Nick: Soha nem adom oda és erre szerintem, nem számítottál. *nevet*

Tamarah: Bizony hogy nem, Harp, a tervednek vége, kár volt engem szabadon hagynod. *kiszabadítja őket* Köszi Mr. Whiskers, kellett a segítség. *kacsint*

Eleanor: Véged van Harp, innen nem menekülsz. *idegesen*

Harp: *ijedten hátrál* Ne gyere közelebb. *elővesz egy kést*

Daniella: Itt van az öklöm, az többet ér, most megfizetsz. *idegesen, ráugrik Harp-ra, elkezdenek verekedni*

Any: *megkötözi Harp-ot* Ezt összehoztuk. *mosoly, pacsizik Daniellára* Ezt neked gyilkos bácsi!

Daniella: *ránéz az órára* 5 másodperc maradt. *ijedten oda szalad a géphez* Mit kellene csinálnom?!